Grove mosterd regalo

39 centért sikerült olyan mustárt vennem, amiből 1 késhegynyi elég, hogy könnyezni kezdjek :D Annyira erős, hogy szerintem rövid úton a mexikói fiúknál végzi, azok úgyis bírják az erőset. Chilis cukorkákat esznek éjjel-nappal:)

Pénteken a reggeli kori után várost néztünk, térkép alapján pontokat kellett megkeresnünk, illetve hülyébbnél hülyébb dolgokat lefotóznunk. (holland állat, nagy mosoly hollandoktól, víz, kegcsúnyább és legszebb épület stb.) A végállomás pedig a suli volt, ahol megvacsoráztunk plusz megvolt az országok 'bemutatója'. Mi mindenféle nyelvtörőket mondtunk, persze egyiket se tudták utánunk ismételni, de ettől volt vicces az egész.

Kedvenc jó illatú franciám megkapta az erasmus életmentő díjat, mivel utánaugrott a barátjának, aki részegen beleborult biciklivel a csatornába :D :D Vannak dolgok...:D

Borzalmasan el vannak fáradva a lábaim, nem szoktak hozzá a sok bicajhoz, ráadául az időjárás olyan szeszélyes, mint időnként én, úgyhogy egy 'melegebb' délelőtt után este simán hóviharba tekerhetsz haza :) Imádom:D

Holnap végre felfedezem a mosógépeket, remélem sikerrel járok;)

Az óráim majd csak szerdán kezdődnek, úgyhogy addig malmozok és reményeim szerint találkozok a holland barátnőmmel, Moniek-kel, aki elvileg segít valamilyen munkát találni.

:)

Yoann az ajándék úszónadrággal a fején :D

Berű

Amikor enyhén spiccesen hajnali 3-kor 3 osztrák lánnyal baktatsz haza és nem tudjátok angolul a seprűt, az lesz a berű :D

Éppen azt tárgyaltuk, hogy ha Ms. Harry Potter lenne valamelyikünk, az igen jó lenne, mert oda tudná reptetni a seprűinket :D

Nagyon jó buli volt tegnap, a Doozo nevű helyen. Boroztunk (1.15 euro), mókáztunk ismerkedtünk, ilyesmi. 2 ember maradt meg bennem nagyon tegnapról, egy francia srác, akinek nagyon jó volt az illata (Yoann) és miután előadtam neki azt a francia mondókát, amit tudok, el kezdett nevetni és elénekelte, mondván, hogy az egy dal volt :D

A másik pedig egy belga lány, akinek egy répa lógott a nyakába, mivel elvileg valamilyen narancssárgának kellett lenni rajtunk. Sokakkal jóba lettem tegnap, csak őket kiemeltem:)

Aztán este végre tudtam aludni... reggel pedig 10 körül keltem fel, majd páran bementünk a városba biciklivel szétnézni. Ami a holland Rob-ot illeti, hát nem csúnya, de döntsétek el ti:D (hozzáteszem, hogy van barátnője)

Ma este újra buli lesz, csak bírjuk szusszal ;)

Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, ide írhattok mailt: zihal@freemail.hu

Leeuwarden

NHL, a sulim

Tegnap este kellékei :D

Várom a véleményeket :D

Egy magyar lány esete a pakisztáni biciklitolvajjal

Aki tud járni, az biciklizik Hollandiában. Tekintve, hogy én is ebbe a kategóriába tartozok, idejét éreztem a vásárlásnak. Egy kedves holland srác, Robert (:D) elmondta, hogy a Mondriaanstraat 26 alatt lakik egy pakisztáni pasi, aki hozza innen-onnan a cangákat és 30 euróért adja. Na, nekem se kellett több, elbattyogtam és becsöngettem. 10 centire nyitotta ki az ajtót egy elég ijesztő külsejű faszi, majd amikor mondtam, hogy mit szeretnék, lett belőle 20. Némi alkudozás után 35 euóért elhoztam egy biciklit és a jeges úton hazatekertem. Fenomenális volt, pláne, hogy esett közben az eső:)

Ma megnéztük a sulit, ami egész egyszerűen eképesztő. 2 hete adták át az épületet, aminek 80%-a üveg. Hatalmas menza, tiszta (!) mosdók, hatalmas géptermek és kávéautomaták a könyvtár közepén...

Volt eligazítás, felvettük az órákat, ha valakit esetleg érdekelne:D : Industrial organisation, Management accounting, Western art, Comparative education, Culture shock, Dutch multicultural society, Places of memory plusz tanulni fogok hollandul és angolul nyeltanfolyamon.

Elég sokan vagyunk erasmusosok, kb 70-em, de minden nap látok egy új arcot. Minimum 15 országból jöttek, plusz ugye az imádnivaló holland diákok, aki tényleg mindenben segítenek.

Apropó hollandok. Nem komplettek, ezért imádom őket. Az egy dolog, hogy a konzerveket hűtőpultban a vajat pedig szobahőmérsékleten tartják a boltban, még az is rendben, hogy az ő palacsintájuk egy pizzára hajaz (mellesleg nagyon finom) de, hogy miért eszik kanállal vagy kézzel a rántott sajtot, azt nem tudom megérteni :D

Leeuwarden (ahogy ők mondják: "líjuvárden") belvárosa pedig egyszerűen leírhatatlan. Eddig mondjuk csak este voltam benn, de most, hogy van pakisztánibiciklim:D. Kicsi csatornák mindenhol, még fenn voltak a karácsonyi égők és hasonlók. Majd csinálok képeket és mutogatom őket(:

Az alvás még mindig nehezen megy, 2 nap alatt nem sikerült megszokni, de majd csak eljön annak is az ideje. Este a Doozo nevű helyre megyünk 'Welcome to Holland" partira, remélem addigra eláll az eső és mehetek bicajjal, a fél óra séta helyett!

c u soon guyss! :D

Egyébként volt édes palacsinta is, de olyan is volt, hogy gombás-ananászos, szóval elég vegyes..

Palacsinta á la sajtfejűek és a Pancakeship

1. nap

From: BUD

To: AMS

Carrier/flight No. : MA662

Gate: 22

Seat: 8F

Soha nem utaztam még Malév géppel, de sokkal jobb volt, mint fapadossal. Monitorok mindenhol, amik mutatták, hogy éppen hol járunk, milyen magasan vagyunk és, hogy mennyi a külső hőmérséklet.

Az első dolog, ami eszembe jutott a Schiphol reptéren, hogy milyen jó illat van., mivel tele volt virágboltokkal.

33 kg cuccal aztán eltotyogtam az első kapuhoz, ahol megvártam a litván cserediákokat, hogy aztán onnan együtt menjünk Leeuwardenbe. Kétszer kellett átszállnunk, kiköptük a tüdőnket, de 16.14-kor megérkeztünk a pályaudvarra, ahol már vártak minket az ESN-esek. (Exchange Student Network) Hosszas regisztráció után elvittek minket kocsival (!) a Housing office –ba felvenni a kulcsunkat, aztán mire mindenki végzett, már 6 óra volt. Akkor éppen én voltam az egyedüli, aki a Burmania Parkban lakik, aminek nem örültem annyira. Az egész hely olyan, mint egy kemping, de én kőépületben lakom. A szoba baromi nagy… pedig egyedül vagyok benne. Viszont van hűtő, mikró és egy mosogató.

A program persze nem ért véget a szállás elfoglalással, 21.30-kor jöttek értünk, addigra már megismerkedtem 2 mexikói sráccal és 4 osztrák lánnyal, és laza fél órás séta után megérkeztünk a Fire nevű helyre. Volt egy kis ” helló itt” beszéd, aztán ittunk kicsit, de mivel mindenki holt fáradt volt, nem volt túl nagy buli. 1 körül hazaindultunk, persze gyalog, mert buszt azt még nem találtunk. 2 osztrák lánnyal jöttem, meg se mukkantak szinte egész út alatt. Élvezetes volt…

A nethez kell egy kód, amit ma reggel mentem el megkérdezni, de természetesen nem jó, miért is lenne :D Amikor ezt olvassátok, akkorra már nyilván megoldódott a dolog, de már kezdenek elvonási tüneteim lenn :D Ma valamilyen sport programok lesznek utána pedig vacsizni megyünk a Pancakeship nevű hajóra, amit átalakítottak éttermemmé. Ma lesz az egyetlen nap a héten, amikor nem lesz este buli. Most éppen várom a 2 méter magas portás srácot, hogy kezdjen valamit a netemmel.

Nem sokára jelentkezem J

2009. 11. 05. - Kedves Hallgató!

"Kedves Hallgató,

Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy az Erasmus Bíráló Bizottság az Ön által beadott Erasmus pályázatát befogatta és pozitívan értékelte az elsőként megjelölt intézményre vonatkozóan.

A hivatalos tájékoztatást, valamint az ösztöndíj mértékének megállapítását a későbbiekben tesszük meg, de a mobilitás szervezésének érdekében, kérem, hogy sürgősen vegye fel a kapcsolatot az Ön által elsőként választott partnerintézménnyel és a kötelező hivatalos jelentkezést tegye meg.

Felhívom szíves figyelmét, hogy egyes intézményekben a jelentkezési határidő november 15.! A jelentkezési formanyomtatványok az intézmény honlapján találhatóak. Amennyiben nem szerepel a honlapon, úgy kérem, hogy a kinti Erasmus koordinátortól kérje azt.

A szóbeli tájékozató időpontjáról e-mailben fogom értesíteni."

Így kezdődött az egész, de később kiderült, hogy az egészben az elnyerés volt úgymond a legkönnyebb.

Töménytelen mennyiségű papír, tanár-hajkurászás, aláiratás, órarend böngészés és persze baki következett ezután, de nem is én lettem volna, ha minden simán megy :)

Hozzá kell tennem, hogy a bénázás nagyobb része nem miattam volt, de a tényen nem változtat, hogy megtörtént.

Most pedig itt ülök az ágyamon és mióta vége van a vizsgaidőszakomnak olyan vagyok, mint, aki valamilyen gyorsítón él. A kinti szobámat rendezgetem fejben, vagy azon agyalok, hogy milyenek lesznek a többiek és a suli. De aztán pillanatok alatt elszáll minden bátorságom és aggódni kezdek, hogy nehogy bezárkózzak odakint és abból álljon az 5 hónapom, hogy a helyes kis szobámban ülök a gépemmel... Amint ezt végig gondolom rájövök, hogy kevés szánalmasabb dolgot tehetnék és, hogy én nem vagyok ilyen, úgyhogy megint jön a pattogós periódusom. És ez így megy 3-4 napja, de mivel csak 25-én utazom, adok még neki 10-et.

Ennyit beveztőnek, a következő bejegyzést már Leeuwarden-ből fogom írni, valamikor 25-e körül. Vagy ha nagyon nem tudok magammal mit kezdeni, akkor még előbb.

xx