10 nap

Ennyi maradt az 5 hónapból, amit alig 1 hónapnak éreztem. Folyton az első pár nap ugrik be, amikor még a jeges, csúszós úton csuszkáltam a suliba, néha el is nyaltam, utána pedig az a tipikus iskola szag, ami jelen esetben az új bútorok és a festék szagot jelentette. Iskola után aztán vissza a nevetségesen nagy és füstszagú szobámba, úgy, hogy egy lélekkel sem találkozom. Izgi volt.

Aztán jött a költözés, újabb első benyomások, jó idő és Emberek. Igaz, hogy hülyébbnél hülyébb szokásai voltak a lakótársaimnak, de még mindig sokkal jobb volt, mint a régi helyemen.

Új barátaim lettek, többet jártunk el és egészen más feeling-je lett. Kialakult egy csomó klikk, amin sokszor jót mosolyogtam, időnként próbáltam valamelyikbe belehelyezni magam, de szerencsére (?) nem sikerült.

Kirándultunk jobbra-balra és ahogy jött a tavasz, az emberekkel együtt a város is kivirult, minden sokkal barátságosabb lett.

A kávézók tele voltak, mi is csak ejtőztünk suli után a napon, a fűben fekve. Egészen más volt, mint otthon.

Ahogy egyre jobban közeledtek az utolsó napok, a honvágyam is nőtt és kezdtem úgy érezni, nem tudok tovább itt maradni. Hazaérkezésem után 1 kb. héttel már biztos vissza fogok vágyni, de ez így van rendjén. (gondolom)

Holnap jön egyik barátnőm, aki egészen addig marad, míg jönnek értem a szüleim, úgyhogy ez az utolsó pár nap el fog szállni, amit a végén bánni fogok.

Viszont kihoztam belőle mindent.